A Hasselblad után az idei Photokina vitathatatlan sztárja a Fujifilm középsúlyú versenyzője, a GFX 50S volt. És ezek után most már nyugodtan kijelenthetjük, mirrorless forradalom idén utolérte a digitális középformátumú gépeket is.

Fujifilm GFX 50S

Persze sokan feltették a kérdést, mennyire van létjogosultsága a mirrorless megoldásnak, egy ennyire professzionális és emiatt amúgy sem méret érzékeny területen?

Nos, egyrészt a tükör elhagyásának a méreten túl is vannak előnyei, másrészt pedig véleményem szerint igenis van értelme méretet súlyt csökkenteni, még ebben a kategóriában is. Erre majd még a végén visszatérek, de most előbb nézzük mekkora is az akkora.

Jelenleg egyetlen közvetlen ellenfele létezik, a szintén mirrorless digitális középformátumú Hasselblad X1D.

Szemből nézve nagyon közel vannak egymáshoz. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Fuji EVF-e nem csak moduláris, de ráadásul nagyobb felbontással és nagyítással is rendelkezik.

Felülről már a Hasselblad sokkal kecsesebb. A legszembetűnőbb különbség, hogy mirrorless létére a Fuji a szenzor mögött még meglepően vastag. Jól látszik tehát, hogy bár a két fényképezőgép azonos méretű szenzorral és felépítéssel (mirrorless) rendelkezik, mégis meglehetősen eltérő filozófia mentén építkeztek. Ennek persze sok oka lehet, de talán a legkézenfekvőbb magyarázat erre, hogy a két cég teljesen máshonnan érkezett.

A Hasselbladnak mai napig megvan a nagyon komoly DSLR felépítésű középformátumú rendszere. És nekem azaz érzésem, hogy a svédek továbbra is erre vonalra építenek, mint mindent kielégítő professzionális vonal és ez az X1D csak ez alá érkezett. És ennek megfelelően a koncepció leegyszerűsödött arra, hogy a méret mindenek felett!

Hasselblad H6D

A Fujifilm ellenben egy kis szünet után most tér vissza újra a középformátumú gépek piacára. Ennek megfelelően most nulláról kell kezdeniük az építkezést. Ehhez pedig láthatóan úgy álltak hozzá, hogy első körben a hangsúlyt a méret helyett inkább egy kompromisszummentes munkagép kifejlesztésére helyezték. A fényképezőgép szinte minden részlete erről árulkodik. Plusz egy munkára termett gépnél nem mindegy az általános működési sebesség, valamint hogy bírja leállás nélkül a hosszú távú erőteljes igénybevételt. Live View mellett viszont egy ekkora szenzort pörgetni folyamatosan nagy sebességgel nem egyszerű feladat. És szinte biztos ezért annyival vastagabb a Fuji GFX 50S teste, egyszerűen így tudták megoldani kellő teljesítmény melletti hőelvezetést.

Fujifilm GFX 50S

Egyel tovább lépve érdemes megfigyelni azt is, hogy a Fujinál kisebb szenzorral rendelkező full frame DSLR gépekhez képest hogy fest.

Felmerülhet a kérdés, hogy DSLR vonalon mért pont egy OTUS-t hoztam példának. Nos, ez volt azaz objektív, amit anno azzal hirdettek, hogy átlagon felüli felbontásával már akár a középformátummal is felveszi a versenyt. Hát ha így van, ám legyen.

De persze lehetett volna sok minden mást is a Nikonra akasztani, de hát itt már úgyse mm-ekben mérjük a különbségeket. Ami a lényeg, hogy az új Fuji nagyjából az FF DSLR-ek méretét hozza. Figyelembe véve a nagyobb középformátumú szenzort, ez bizony egy igen szép teljesítmény a Fuji részéről!

Végezetül nézzünk meg egy klasszikus DSLR felépítésű középformátumú gép mellett is. Szemből nézve még alig karcsúbb.

Felülről nézve azonban…

Szinte sokkoló, ahogy az új Fuji mellett elterül a Pentax teljes terjedelmében. És itt térnék vissza arra, hogy miért is van a méretcsökkentésnek ebben a kategóriában is értelme. Profi felhasználás mellett a méret nyilván nem kérdés, legalábbis egy bizonyos szintig biztos nem. A jelenlegi komolyabb SLR felépítésű digitális középformátumú gépek már egyszerűen túl vannak a normalitás határán. Ettől még persze használják őket ha kell, de nincs az a profi aki ne örülne a fent látható sokkal emberibb méretnek. És így a jövőben a középformátumú fényképezőgépek a jelenleginél kicsit talán gyakrabban hagyhatják majd el természetes közegüket, a stúdiót.