Jean Mareaux

Zsivány kettes

2017. február 02. 14:02 - madgie

Fura dolog, hogy ha az ember megszerez valamit, akkor onnantól már nem is olyan érdekes. Na nem szeretnék coelhói idézetekkel operálni, csak onnan jutott ez az eszembe, hogy több, mint egy hónapja megvásároltam a Fujifilm X-T2-t, mégis kevesebb képet készítettem vele, mint a 10 napra kölcsönkapott X-Pro2-velIgaz, télen nehezebben mozdul ki az ember a jó meleg szobából, és amúgy is nagyon hamar sötétedik, szóval kevesebb a fotózásra fordítható idő.

Van még egy utolsó kifogásom, miért nem született meg eddig ez a blogbejegyzés: túl jó az X-T2. Egyszerűen azt kaptam meg vele, amire vágytam: az X-T1 modern, kiforrott utódját, egy szinte tökéletes munkagépet.

0123-122958_x-t1.jpg

Mivel túl pozitív hanglejtéssel ütöttem fel ezt az írást, így gyorsan arra térnék ki, mi nem tetszik benne. Először is: kényesebb az akkukra. Tudom, külső gyártó akkumulátorait soha nem ajánlott használni, de a Fujik eddig arról voltak híresek, hogy nem kényesek az akkukra, kis túlzással két krumpliba szúrt szögről is elmennének. Nos, ez most kicsit árnyaltabb lett, a gyári NP-W126S-sel természetesen nincs gond, a régebbi standard NP-W126 is OK, de a külső gyártók akkujai 30% töltöttség után rohamosan merülnek le. Persze lehet, hogy eddig is merültek, csak nem volt százalékos töltöttség, így nem tűnt fel :D

Közben egy rövid kitérő: a múltkori X-Pro2 bemutatóhoz hasonlóan itt is beszúrnék pár kamerából kipottyant JPG-et. Szóval semmi utómunka, csak amit a gép tud. A képek alatt ott lesznek a beállított értékek.

024.jpg

Szóval, mi nem tetszik: például eltűnt a Rec gomb. Na nem maga a videófelvétel indítása hiányzik külön gombbal, azt tök jól megoldották most, külön videómódba kapcsolással, csak magának a gombnak lett hűlt helye. Elférne, ott a hely neki, lehetne egyszerűen egy másik programozható gomb. Tudom, hogy így is rengeteg programozható gomb van az X-T2-n, de azon a helyen jobban kézre esne, mint a mostani, kicsit hátrébb lévő "hivatalos" Fn gomb. Ezzel együtt a bal oldali törlés gomb is üresen áll felvételkészítés közben, az is testre szabható X70-en, itt is elfért volna.
rec.jpg

Ha már szóba került a videó: a módválasztó tárcsa kiosztását sem értem, évek óta. Valahol középen van az S, azaz szimpla, egylövéses mód, amiről baromi könnyű véletlenül eltekerni és ezelőtt vagy a BKT-nél, vagy a panoráma módnál kattant a végén. Most a videó mód került szélre a BKT mellé az X-T2-n, ez már egy logikusabb ösvény felé mutat, de az S, CH, CL módokat nyugodtan át lehetne zavarni a túloldalra, úgy, hogy az S legyen legszélén. Középen elmatat az ember, ha olyan különleges kívánságai vannak, hogy multiexpozíció, fejlett szűrők, vagy hasonlók. Két szélen kattanjon be harcra kész állapotban a gép S-ben, meg mozimódban.

0121-182257_x-t1.jpg

Ha nem Boost módban használod a gépet, akkor van egy érdekes bug: ha nem nyúlsz a géphez, akkor kb 10-12 másodperc múlva elkezd szaggatni a keresőkép. Gondolom energiatakarékosság miatt teszi ezt, de némileg idegesítő. Természetesen abbahagyja, amint megnyomok egy gombot (akár az expógombot félig). Egyébként Boost módban kevés fényben kevésbé zajosodik a keresőkép, tehát ha van elég pótakkunk, minden szempontból kényelmesebb a Boost használata.

Nagyjából el is értem az általam kifogásolható negatívumok végére, természetesen ide lehetne hozni azt, hogy nincs szenzor alapú képstabilizálás, de ennek a gumicsontnak a rágását meghagynám más fórumokba. Nekem fotóhoz nem hiányzik, pedig volt már jó pár szenzorstabis gépem (kezdve a régi Konica Minolta Dynax 7D-vel, több, mint tíz éve). Videóhoz jól jönne, az tény.

0123-120911_x-t1.jpg

Na és mi tetszik benne, mit az, ami fejlődött az elődhöz képest? Igazból itt zavarodott vagyok, mint óvodás az édességboltban, mert azt se tudom, hol kezdjem.

Először talán a joystick, hivatalos nevén focus lever. Annak idején a Canon EOS 40D-nél nagyon szerettem használni, most megint visszakaptam ezt a játékot, csakhogy immár jóval komolyabb tartományban használható. Alapesetben 91 fókuszpont között lehet ugrálni a nyolcirányú pöcökkel, ez S-AF módban a mazochistább jelleműeknek kiterjeszthetik 325-re (!). Az természetes, hogy a választott fókuszpontnak nem csak a helyzete változtatható, hanem a mérete is. Ilyenkor be kell nyomnunk a joystick-ot és a zöldre váltó aktív keret méretét a hátsó tárcsa tekerésével módosíthatjuk. Ha már tárcsák: mindkettő benyomható végre, a hátsó tárcsás 100%-os élességellenőrzés nagyon hiányzott az X-T1-ből, a Focus Assist gomb soha nem volt a kedvencem.

joystick.jpg

Végre több lett a fáziseltolásos érzékenységen alapuló érzékelő. Alapesetben a 91 fókuszpontból 49 PDAF érzékelő, (a bővített 325-ből 169) ezek ugyan még most sincsenek annyira szétszórva, mint a konkurens Sony PDAF pontjai, de végre nem középen van 3x3 érzékelő és ennyi. Hogy miért jó a PDAF? Egy fényerős fix (56/1.2 vagy 35/1.4) esetében nagyon fontos, hogy lehetőség szerint ne a hagyományos, kontrasztérzékelős módszerrel működjön az élességállítás, mert olyankor csak lassan, oda-vissza kereséssel oldható meg az autofókusz, ami a nagyobb lencséket mozgató lassabb autofókusz-motoroknál azt jelenti, hogy végeredményben le fogsz maradni a képről. PDAF-nél sutty, rááll egyből, katt, kész. Tavaly a háromnapos fesztiválon szívtam ezzel eleget, közére nem mindig szeretne az ember komponálni, átkomponálni sokszor nem lehet a mozgó zenésznél, ha meg a középső 3x3 PDAF-en kívül választottam AF pontot, akkor aztán imádkozhattam, hogy időben élesre tud-e állni a gép.

af.jpg

Kaptunk egy nagyon erős követő AF-et. Bevallom, ez jelenleg túlmutat a képességeimen, az biztos, hogy borzasztó jól finomhangolható, gyors rendszer lett, a sok PDAF érzékelő segítségével precízen végezheti a lekövetést. Sportfotósok hajrá, a tesztek alapján semmivel nem rosszabb ebben, mint a Canon vagy épp a Nikon.

Még mindig autofókusz, de igérem, lassan ugrok végre. Az X-Trans II Fuji gépekben is adott volt a zóna AF, de most az új, több érzékelős PDAF-fel ért be igazán. Választhatsz 3x3, 5x5, 7x7 kiosztású AF csoportokat és ezeket rakosgathatod kedvedre. Egy 3x3 zóna is baromi jó segítség tud lenni rosszabb fényekben, vagy akár a nemrég említett követő autofókusznál. És a wide opció is most használható igazán jól végre, követő AF-nél kijelölöd, honnan induljon a keresés és gyönyörűen váltogatja az AF pontokat, lekövetve a téma mozgását.

A elektronikus kereső maradt nagyjából ugyanaz, mint az elődben, kiegészítve persze azzal, hogy Boost módban (meg főleg markolattal, Boost módban) felturbózható a képfrissítés, kevesebb a shutter lag (az expógomb lenyomása és a kép elkészülte között eltelt idő) és nem utolsósorban csökkenthető a képek között blackout (amikor csak sötét képet látsz, míg vissza nem jön a keresőkép). Ez utóbbi egyébként Boost mód nélkül is érzehetően jobb, mint az elődöké, az első nap használatnál feltűnt már az X-Pro2-nél is.

Az exponáló gomb végre megint menetes lett. az X-T1-nél kimaradt ez a "fícsör", pedig oda aztán tényleg kellett volna a jó öreg beletekerhető távkioldó csatlakozási lehetősége, mert a csatlakozási lehetőségeket rejtő bal oldali ajtó már attól megnyúlt, hogy ha ferde szemmel néztem rá. Az enyémet már lecserélte az X-T1-en a Fuji szerviz, de az új is ugyanúgy meg van nyúlva. Az X-T2 merevebb anyagú ajtót kapott ugyanott, reméljük, ez nem fog elnyúlni.

Kapott egy plusz funkciót az LCD is. Eddig csak a szokásos felfelé 90, lefelé 45 fokos kihajtható megoldás volt, most megfejelte a Fuji ezt azzal, hogy egy külön reteszt elhúzva jobb oldalra is kinyitható 60 fokban. Ez jó szolgálatot fog tenni portéállásban, ha talajközelből, vagy épp a fej felett fotóznánk. A mechanika az eddigi használat alapján elég merevnek, minőséginek tűnik. Persze nem arra lett tervezve, hogy ezzel origamizzunk, eleve annyira határozottan cuppan vissza a helyére, hogy azt sugallja: csak akkor nyiss ki, ha kellek.
0123-120754_x-t1.jpg

Az expozíciókorrekció tárcsája az X-Pro2-höz hasonlóan kapott a +/- 3 fényértékes tekerési lehetőségek mellé egy C állást, amelyet kiválasztva az első tárcsával lehet +/- 5 fényértékes korrekciót elvégezni. Érdekes módon az X-Pro2-n nem igazán használtam ezt, az X-T2-n viszont már az első napokban nagyon megszerettem, villámgyorsan lehet így sötétíteni, világítani a képen. Tudom, a profik spot fényméréssel dolgoznak, de számomra óriási előny, hogy a mirrorless gépek keresője eleve WYSIWYG (azt kapod, amit látsz), ehhez nagyon jól illik akár az egyszerű mátrix fénymérés, gyors expozíciókorrekcióval.

Az X-Pro2-höz hasonlóan végre kaptunk 1/8000 másodperces záridőt is, és a vakuszinkron ideje is 1/250 lett a kevésbé szabvány idejű 1/180-hoz képest. Az 1/8000 jól jöhet kültéri portréknál, fényerős objektíveknél, mert az elektromos zár ugyan tud 1/32000-et is, de nem mindig ildomos a használata. Ha már e-shutter, végre nincs egy másodpercnél limitálva, használhatjuk 30" záridőig. Ezt még az X-Pro2 sem tudja!

Szintén az X-Pro2-vel karöltve került középre végre az állványcsatlakozó. Az összes régebbi Fujifilm X gépnél el volt tolva az állványcsatlakozó menete, ami egyrészt zavaró, másrészt meg az állványról le kellett venni a gépet, ha akkut kellett cserélni. Hála Istennek ez már a múlté.

0123-121959_x-t1.jpg

A záridő és az érzékenység tárcsája fent végre egységes működési elven alapul, ez is időszerű volt már. Nekem amúgy az X-Pro2 egybeépített megoldása is fenemód tetszett (bár precízebb használatot igényelt), sőt, még az X-T1 fejvakarós tárcsáit is megszoktam. Ez utóbbi úgy működött, hogy az ISO értékek minden egyes állásban bekattantak, tehát ha többet szerették volna állítani, nyomva kellett tartani a tárcsa tetején lévő gombot. Ezzel ellentétben a záridő tárcsa felső gombja csak az "A" állásban zárt, azon kívül szabadon járt körbe a tárcsa, míg körbe nem ért és be nem kattant ugyanúgy az "A"-nál. Ez egyébként a régebbi Fujis megoldás, megvan az az előnye, hogy nem kell ránézni a tárcsára, ha gyorsan automata állásba akarod tekerni.

Ezzel szemben most mindkét tárcsa ugyanolyan rögzítési mechanikát kapott. Egy katt, rögzít, egy katt, kienged. Bármilyen állásban. Nem akad meg sehol, csak ha lenyomod a gombot. Egy szürke sáv jelzi a gombon a kioldott állapotot.

iso_lock.gif

Ha már szürke sáv: a többi X fényképezőhöz hasonlóan az X-T2-ben is nagyon aprólékosan testre szabható, hogy milyen adatokat jelenítsen meg a keresőben/kijelzőn. Vízszint, hisztogram, segédvonalak kapcsolhatóak be, vagy épp az alap dolgok ki, ha mondjuk a minimális keresőképre törekedik az ember. Ennek a menünek a legvégén találtam egy olyan opciót, ami újdonság és nekem nagyon tetszik. Magyarul Képkocka Körvonal néven fut, de én agyhugykövet kapok a (félre)fordításoktól a fényképezőkben (minden gyártónál!) így Framing Outline néven is megemlítem. Ez nem csinál semmi mást, csak egy pár pixel vastag szürke vonalat húz a kereső határán körbe. Sötétben, vagy erősebb alulexponáláskor sok esetben nem látja rendesen a fotós, hogy hol fut ki a kép széle, pontos-e a kompozíció. Ebben az esetben ez a szürke vonal pontosan jelzi. Lehet mást nem hoz egy fikarcnyit sem lázba ez, nekem nagyon tetszik, azóta is használom. Adott helyzetben a végtelen feketéjű OLED keresőben tényleg aranyat ér.

Ötödik éve már, hogy a X-Pro1 személyében bemutatkozott az első cserélhető objektíves, X-Trans szenzoros Fujifilm X fényképezőgép. Ebből az ötből majdnem öt arról is szólt a teszteknél, hogy mennyire nem sikerült elkapnia a Fujinak a videós vonalat. Csúnyábban megfogalmazva egy okostelefon is különbet lő. Ez ugyan az X-Trans II szenzorokkal kicsit árnyaltabb képű kijelentés kellett volna, hogy legyen, de a legtöbb tesztoldal lusta volt az alapértelmezett 50/60 fps-ről 24/25-re átkapcsolni. Erről írtunk már régebben, de mindegy is, lépjünk túl ezen, mert az X-Pro2 használható 1080p videója után az X-T2 lerakta az asztalra a kategória egyik legjobb minőségű 4K mozgókép-minőségét. Persze maga a szenzor is kitűnő erre a célra, a Sony A6300 és A6500-ban már bizonyított, itt inkább csak azért kiemelendő, mert tényleg nagyon érezhető, minőségi ugrás történt. Nagyon éles, jó minőségű 4K MOV fájlok potyognak ki a T2-ből, az elődre jellemző moiré hibák nélkül. És ugye itt is nagyon szerethetőek a Fujifilm színprofiljai, egy kis Velvia, ha természetben videózunk, Classic Chrome, ha utcán, Acros, ha monokróm-művészkednék... és nem utolsósorban az F-LOG, amiről szintén történt már blogbejegyzés és amelyik még mindig csak sajnos külső HDMI rögzítővel működik csak, gépen belül SD kártyán nem. Mutatnék egy mentett képkockát egy 4K videóból, itt pedig maga a rövidebb 4K snitt, ami még Youtube tömörítés mellett is kellően éles, mindamellett nem digitálisan túlélesített:

Apropó SD, az X-T2 két kártyát tud már fogadni, mindkét slot UHS-II támogatású, tehát a leggyorsabb SDXC kártyák sebességét kihasználja. Az X-Pro2-ben még csak az első kártyafoglalat volt UHS-II, a második csak UHS-I sebességű kártyákat kezelt. Alapesetben az első kártyafoglalatra írnak ilyenkor a gépek, ha az megtelt, akkor kezd bele a második foglalatban lévő kártya írásába. Profi felhasználásra a második, Backup módot használják a fotósok, amikor párhuzamosan mindkét kártyára ír a fényképező, tehát ha valamelyik kártya tönkremegy, akkor még ott lesz a másodikon az anyag. Van egy harmadik mód is, amikor az egyik kártyára RAW formátumban írja ki a kiolvasott adatokat, a másikra meg a választott filmszimulációs beállításokkal a JPEG-et. Videót sajnos csak az egyik kártyafoglalatra tud rögzíteni a gép, a menüben kiválasztható, melyikre tegye ezt.

0121-180134_x-t1.jpg
A shot-to-shot sebesség csökkenéséről már írtam az elektronikus keresőnél, ezzel kapcsolatos pozitív észrevétel még, hogy extrém kevés fényben sem hagyja el annyira magát az autofókusz, az X-T1-hez képest sokkal kevésbé sötétedik el az élességállítás idejére, tehát határozottabban ráhúz a témára. Ez egyébként nagyon is érezhető a régebbi, fórumokon hírhedten lassúnak titulált objektívek működésében. Készítetten erről is egy rövid videót, ahol az 56/1.2 volt mindkét gépen. Az expozíciós értékeken látni, mennyire sötét volt:

Apró, de értelmes update az is, hogy az Interval Time Shooting, leánykori nevén Time Lapse mód nincs korlátozva 999 képnél. Tudom, sokan azt kérdezik, miért kell ennél több? Nos, az e-shutter használatánál nem kopik feleslegesen a zárszerkezet, egyes régebbi gépeken már megoldható volt, hogy az LCD kikapcsoljon és az EVF is csak akkor működjön, ha a közelségérzékelő működik (tehát ha csak odakukucskálsz ellenőrizni, hol tart a gép), ezek segítségével az akku is elég sokáig bírja, akár markolat nélkül is. Szóval van már egy végtelen szimbólum a 999 után is. Pirospont.

0121-181005_x-t1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha már szóba került a markolat: nekem nincs, de a videósoknak kötelező. Ennek a 24 MP felbontású APS-C szenzornak a melegedés a rákfenéje (6K felbontású képeket olvas ki videózásnál, ezért is lesz ebből ennyire éles, tiszta 4K), ezért is kapott az X-T2 egy kevésbé "fűtő" akkumulátort. Még ezzel a NP-W126S kódjelű akkuval is csak 10 perc 4K felbontású anyag rögzítése lehetséges egyszerre, ez a plusz két akkuhellyel operáló markolattal kitolható 30 percre. A két plusz akksi amúgy is megnyomhatja a Boost móddal kooperálva a processzor órajelét, de már erről is írtam fentebb. Gyorsabb kiolvasás, kevesebb üresjárat, gyorsabb sorozat.

Az elektromos zárral kapcsolatban szeretném még megjegyezni, hogy meggondolandó, mikor használja az ember. Egyrészt előnyös is, mert nem megy feleslegesen a redőnyzár, abszolút nincs zárhang, tehát nagyon diszkréten lehet dolgozni a géppel, másrészt viszont a mozgó tárgyak a hosszabb kiolvasási idő miatt eltorzulhatnak, másrészt ha nagy dinamikaátfogású a téma, aminél cél a mostanság elterjedt árnyékok felőli felhúzás az utómunkában, akkor a hagyományos redőnyzárral több tartalék marad erre az utómunkáknál. Elég extrém példa a +5 fényértéknyi felhúzás, de talán így mutatható be, mennyivel kevesebb mozgástér van az elektronikus zárral készült képben.
shutters.gif

Az utómunka részhez fűzhető hozzá az egész X-Trans III számomra legnagyobb előnye, a finomabb színprofilok és ehhez (végre!) pontosan idomuló Adobe színprofilok. Az X-Trans II gépeknél soha nem szerettem, hogy utómunkaigényesebbek voltak a RAW fájlok, sokat kellett velül szórakozni, hogy filmszerűbben, kevésbé keményen mutassanak. Most az X-T2-nél (és X-Pro2-nél) nagyságrendekkel kevesebb idő megy el utómunkára. Ez egy-egy képnél nem olyan borzasztó előny, de egy kétezer képes fesztiválon, vagy lagzin? Órákban, napokban mérhető a különbség. A geek-énem imádja az X-T2-t az ezerféle újdonsága miatt, de objektív szemmel a sokkal kevesebb utómunkaigény az az X-T1 után, ami igazán hasznos. Annak idején ezért is váltottam Fujira, az eredeti X-Trans "tudta" is ezt, aztán az X-Trans II-vel sajnos a fényképezőgép és a számítógép-szoftver oldaláról is halványult ez az előny, most az X-Trans III-mal megint minden OK, remélhetőleg az Adobe sem frissít bele valami huncutságot az eljövendő Lightroom verziókba.

Miután megismerhettem a Fujifilm két friss "igáslovát", egy rövid véleménnyel szeretném lezárni ezt a bemutatót: ha az eszére hallgat az ember, X-T2-t használ, ha a szívére, X-Pro2-t. Mindkettő nagyon jó, de hiába ugyanaz a szenzor és nagyjából a tudás is, teljesen más érzés használni őket. Én az eszemre hallgattam, de bármikor újra kikacsintanék az X-Pro2 felé :)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jeanmareaux.blog.hu/api/trackback/id/tr1512160773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FEDman 2017.02.02. 21:33:13

Egy jó példa arra, hogy még egy nulláról indított rendszer is hová juthat már akár pár év leforgása alatt is, feltéve hogy az alapok rendben vannak, nincsenek felesleges keresztbeverések és mindvégig makacsul kitartanak az előre kigondolt koncepció mellett! :)