... úgy értem rövid Hold-timelapse a plasztik-fantasztik XC 50-230 teleobjektívvel.

A Youtube természetesen borzalmasat tömörít rajta, hiába a "csodanégyká" felbontás, poszterizál, mint a fene. Feltöltöttem eredetiben, úgy már szebb.

A Fuji speciális X-Trans érzékelője 2012-ben startolt el, nem beszélhetünk tehát friss újdonságról. Ennek ellenére így évekkel később az emberek többsége még mindig nem tudja ezt a technológiát hová tenni.

Maga a start is kicsit felemásra sikeredett. Kezdetekkor a nyilvánvaló előnyök mellett bizony nehezen tolerálható hátrányokat is tartogatott ez a technika. Nem csoda hát, hogy az X-Trans az elmúlt pár évben igen ellentmondásos hírnevet szerzett magának. Míg a gépből kipotyogó Jpeg-ek minősége szinte mindenkit elvarázsolt, addig a RAW konverziókkal a kezdetekkor komoly gondok voltak. A legnépszerűbb Adobe programok első körben olyan szinten nem voltak az új technológiához igazítva, hogy a RAW konverziókban gyakorlatilag kevesebb részlet volt, mint a JPG képeken. Nem csoda hát, hogy míg egyesek szemében az X-Trans egy remek innováció, addig mások számára pedig valami kerülendő rossz hírnevet szerzett technológia volt csupán.

Milyen furcsa: mire kinőttem a fesztiválozásból, kapott egyet a városunk. Nem mondom, most is jó dolog ez, de húszévesen a seggünket csaptuk volna a földhöz örömünkben :)

Megvan a saját bája annak, ha "otthon megy a buli". Tízméterenként ismerős arcokba botlasz, akikkel minimum egy kört inni kell, így odacsoszogtok a fesztiválra kitelepült kedvenc kiskocsmátokhoz, majd fél óra múlva megint megismétlődik ez a történet. Szia, Pistabé', jöttem megint, jöhet egy kör. 

No de ha már fesztivál, akkor a zenekarok! Engem igazából soha nem érdekelt a nagyszínpad, jó, még Feróra odamentem kattintgatni párat, de az Ákos/Wellhello darálóba hülye lettem volna bemenni. Egyébként is a kisebb színpadokat szeretem, azoknak lelkük van, nem húsdarálók. Péntek este kilenc körül sikerült is kifogni két olyan zenekart, akik élettel, zenével és kellő intimitással töltötték meg a színpadukat. Sajnos a stu33 nevű formációra kicsit késve érkeztem, de a Várszínpad kapuján belépve körülbelül 13 másodperc múlva már azt vettem észre, hogy szaladok a színpad felé.

Szeretem az elektromos zárat. Sunyi ninja tudok vele lenni, senki nem hallja, mikor lövöm el a képet, egy-egy time-lapse-nél sem kopik a gép zára, szóval 90%-ban azt használom az X-T1-en. Igen, tudom, a yello effekt csúnya torzulásokat képes összehozni, de mi a helyzet a dinamikával?

Egyes, csak e-shutterrel operáló MILC gépeknél lehetett már olvasni arról, hogy a szimplán csak elektromos kiolvasásra épülő szenzorkiolvasás negatívan hat ki a dinamikaátfogásra. Már rég gondolkodtam azon, hogy megnézzem az X-T1-en, hogy miként alakul azonos témák esetén ez a tulajdonság, így kapóra jött FEDman barátommal való beszélgetés, ahol szóba hozta, hogy a dpreview is elkezdte ezt mérni (és látható volt a különbség egy Panasonic G7 esetében). Úgy éreztem, itt az ideje megcsinálni a saját kis összehasonlító képsoromat.

 
Bár még vezetni nem mertem, csak a kamerát forgattam ide-oda, de azért jó dolog ez a zsebterminátorosdi. A kis lódarázs gyors, mint a fene, kicsi, könnyű, megértem, miért varázsol el egyre több embert a drónreptetés... és azt is, miért válik egyre sürgősebb üggyé ennek a szabályozása. Zokul esne a kertben kapálás közben, ha egy ilyen esne a fejemre kétszáz méterről, na.

 
A zümmögtetés lehetőségéért köszönet illeti Kerezsi Bélát, Darvai Attilát és nem utolsósorban Sipos Jani cimborámat :)

Felloholtam a főtérre egy kis gitárperformanszra, sajnos rá kellett jönnöm (a nézőközönséggel kapcsolatban), mennyire aktuális még most is a sötétszabolcs kifejezés.

A gitárduó ettól függetlenül baba volt, köszönjük!