Tegnap egy mókás, Benny Hill-i bénázási szintet idéző londoni ramazurin bemutatta a Fuji az X100V-t. Fura kettősség, hogy amilyen arckaparó bohózat volt az X-Summit maga, az ott bemutatott X100V mennyire fickósra sikerült.

Maga a gép gyönyörű lett. Kicsit furcsa, hogy a Fuji ennyi év finoman játékos vonalvezetése utána németesen hasábosra vette a figurát, kicsit át is címkéztem Leicára a friss masinát, amire aztán a külföldi csoportokban vagy elhitték, hogy ilyen valóban lesz, vagy óriási mellszélességgel kijelenteték, hogy márpedig a Leica szar, papírnehezék, túlárazott lom. Értitek, egy X100 csoportban, Fujinál... ami körülbelül ugyanúgy az érzelmekre, a fotózás megélésére épít, mint a Leica. Na sebaj...

Nem, nem így néz ki a Fuji, és tényleg nem, nem lesz ilyen. Fullframe se. Fuji fullframe se :D Az igazi X100V így néz ki:
(a fotók Jonas Rask szellemi tulajdonai!)

A tesztelők nagy része ugyan soha nem tért ki erre, de az X-T3 is elindult már ezen a germános vonalon, ami elsőre furcsának tűnhet, mert első ránézésre az X-T3 kopp ugyanúgy néz ki, mint az X-T2, de a szélei, sarkai sokkal szögletesebbek lettek. Az X-Pro3 is ilyen lett, eltűnt belőle például a Pro1-Pro2 "homlokránca" (amit amúgy nagyon szerettem!) itt, az X100V-nél ugyanaz van, csak még erősebben: még maszkulinabb, határozottabb, egyvonásos formák, bakker, a Fuji kis túlzással élve ezzel Leicább lett a Leicánál. Mondjuk az EVF/OVF váltó gomb nekem kicsit fura, ha ránézek, mindig Melissa McCarthy-t látom integetni :D
De alapvetően illik a dizájnba, nagyon is. Ja, a Q gombot is kilapátolták oldalra, ne masszírozzuk kábé állandóan hüvelykujjal.

Amitől félek ezzel kapcsolatban, az az, hogy nagyon szóba hozták, hogy azért lehet ilyen merészen hajlítottan szögletes, mert a tetejét alumíniumból gyártják és az milyen jól formázható. Ja, csak a szakítószilárdsága is pocsék, könnyen karcolódik, horpad... remélhetőleg ötvözték valamivel, hogy bírja a strapát.

Maga a belseje nagyon naprakész lett, az X-Pro3 tudása, kicsi vázba sűrítve. Szuper EVF, szintén szuper LCD (végre, nem a buta 1.04 millió pixeles!), frankó autófókusz, AF limiter, stb.

Nem, nincs benne IBIS, nem is kell, ez nem az a gép... ellenben az objektívet újratervezték, hogy az előd közelpont felé jelentkező lágyságát megszüntessék, de lehet, hogy ezzel együtt az eredeti X100 flare-jét is sikerült kiírtani... sebaj, biztos ennek is lesz karaktere, majd ügyesen megkeressük, hogy hozható elő :)

És nem, nincs monokróm változata. Erre valamiért rácuppant most az internet népe (valamiért már... a Leica M10-M miatt), mintha a Fuji fogná és kilapátolná az utóbbi évek Acros fejlesztéseit... mert ne feledjük, ha monokróm szenzorod van, lesz extra élesség meg jobb jel/zaj arány, de mi nem lesz? Fehéregyensúlyod, meg ezáltal szoftveres színszűrőid. Na ja, majd pont az Acros Red/Yellow/Green lényegét fogják kidobni, meg a WB-t, amivel szintén baromi jól meg lehet keverni a tónusokat monokróm képeknél. Gonosz leszek, talán a saját blogomba belefér: aki a pixelekre izgul, vegyen Sony-t. A Fuji sose erről szólt.

Megint mások az árazáson ugrálnak, mintha az X100 széria valaha érezhetően olcsóbb lett volna (9 éve 200 dollárral volt olcsóbb a nyitóár!), miközben tényleg most először kaptunk egy nem butított valamit, hanem szépen belepakoltak mindent, ami reálisan elvárható volt. Az akksitól sem kell félni, az X-T3-ban már bizonyított, annyival takarékosabb az X-Processor 4, mint az elődje, hogy kis túlzással duplaannyit tudok vele lőni, mint az elődjével (de az X-H1-hez mérten biztosan). 

Szóval egy igen ügyes, okos utód lett ez a V, szerintem nem lesz gond az eladásokkal. Arra mondjuk kíváncsi leszek, hogy a Fuji az X100 szériában sajnos megszokott módon elhanyagolja-e firmware frissítésekkel ezt a gépet is, vagy szépen, párhuzamosan tolja-e a Pro3-mal az update-eket? Remélem az utóbbi.