Bár itt a blogon nem írtam róla, de tavaly év végén sajnos az egyik X-T2-m szervizbe került. Szerencsére nem a szezon közepén történt a gond, a javítási idő viszont így is elhúzódott, ezért úgy gondoltam, venni kellene még egy gépet. Mire elszántam magam, kész lett az X-T2, mindenesetre kipróbáltam az X-E3-at, amit ugyan az első héten nem tudtam megszeretni, de úgy gondoltam, hogy adok még neki egy esélyt...

... így elkísért az alábbi helyre :)

Na maga az ötlet persze nem volt új, rég tudtam, hogy ha gyermekünk születik, nemcsak hogy bent szeretnék lenni a szülőszobán, hanem az oldalamra is szeretnék lógatni egy fényképezőgépet. Az X-E3 adta magát, rácsavartam az XF 35/1.4-et, rácsatoltam egy olcsó Aliexpressről rendelt paracord nyakpántot és hajrá, kész lett a kis méretű szett.

A szettről a képet azért nem közvetlenül raktam be, mert úgy gondoltam, hogy ebben a blogbejegyzésben csak a kamerából közvetlenül kipottyant JPG képeket szúrom be. Tehát semmi RAW utómunka, mindegyik ACROS RED gépből kiesett JPG (+4 árnyék beállítással), maximum pár képen vágtam, hogy a szenzitív részek ne legyenek publikusak :D

Még mielőtt a szülésről írnék, rövid véleményem az X-E3-ról: először is, a keresője kicsi, nagyon bele kell nyomni a szemem, hogy átlássam, az LCD picit hűvös színű és picit kevésbé éles, mint az X-T2-jé és persze az építési minőség sem ugyanaz... aztán mégis valahogy szerethető, pont azért, amiért a Fujit szeretjük: a képekért, amelyeket kiköp. Kevesebb utómunka, kevesebb görnyedés a PC mögött, a szülési képeket is simán átdobtam wifin a telefonra és már mehetett is szét a rokonságnak :)

No de milyen volt a szülés? Férfitársaimnak csak azt tudom ajánlani, hogy ha tehetik, ne hagyják ki, óriási érzelembomba, minden irányból. Egyrészt tehetetlen vagy, látod, hogy életed párja ott szenved előtted, másrészt tudod és látod is majd, miért szenved, milyen csoda lesz a végeredmény. És tök érdekes, mert közben akármi történik, nem leszel rosszul, igazából nem leszel egész nap éhes és szomjas sem, mert ott és akkor tudod, hogy neked segíteni kell, támogatni kell, mert tudod, hogy ez egy igazi küzdelem. Igazi, mert a gyermeketekért szenvedtek, küzdöttök, ki fájdalommal, ki csak vizes ruházással, hátemeléssel nyomáskor. Egyszeri, egyedi, megismételhetetlen csoda.

Szóval Isten hozott Hanna, nagyon vártunk :)