Soha nem volt X-Pro1-em. Olvastam róla, miket tud, ismertem az X100 apropóján az OVF milyenségét, azt meg a képek alapján le tudtam vágni, hogy nekem márpedig ő nem kell. Lett helyette X-E1-em. Kisebb volt, jobb volt az EVF benne, ezek alapján választottam. Azóta volt már mindenféle Fuji gépem, a T sorozattól kezdve az A-ig belekóstoltam abba, melyik mit tud. A Pro kimaradt, mindeddig. Most sem vettem egy régi, jó kis egyest, csak kölcsön kaptam kipróbálásra a mostani csúcsmodellt, az X-Pro2-t.

Előre szólok, kicsit furcsa bemutató lesz ez, ugyanis a tárgyfotók és illusztrációs képek kivételével mindegyik fotó úgy lesz beszúrva, ahogy a gépből kipottyant. Szóval semmi Photoshop, semmi utólagos RAW feldolgozás a PC-n.

Hogy miért? Gyakran kerül elő az internetes fórumokban az a téma, hogy a Fujifilm fényképezőknek mennyire jó a JPG képminősége. Szépek a színek, jók a filmmódok, sokszor felesleges utómunkázni a képeket, vagy éppen jóval kevesebb idő megy el az utómunkára. Szerintem is így van, ezért úgy döntöttem, hogy itt és most olyan képeket fogok megosztani veletek, amik a fényképezőgépben születtek meg, nem utólag a számítógépen. Ennek szellemében minden kép alatt megtaláljátok majd az épp általam használt kamerán belüli beállításokat.

Az első napokban kicsit furcsán indult ez a barátság. Továbbra is túlméretesnek találtam a gépet, mindig hajtogattam volna ki a fix LCD-t a hátulján, kicsit régimódinak és bénának tartottam az elektronikus keresőt az X-T1 után. Jóval kisebb méretű és a furcsamód nem OLED technológiájú, mint az összes Fuji X EVF az X-E1 óta. Tehát nem csak a mérete kisebb, hanem a kontrasztja is rosszabb és ha valaki hozzászokott az OLED-hez, szokatlan lesz neki a "világító" fekete. Miért ilyen? Nem tudom. Vagy valami technológiai oka van (vastagabb lenne OLED-del ugyanez?) vagy esztétikai (túl nagy lenne a kontraszt az OVF-hez képest?).

X-PRO2 -X-T1 EVF

Mondjuk az biztos, hogy példásan össze van rakva. Nem nyekereg, nem hajlik, a téglafalba nyugodtan beverheted vele a százas szeget, ha úgy adódik. Médindzsepen a négyzeten. A gombok a Pro-szériához illően jó nagyok, a nagy részük könnyen elérhető és megnyomható, nem nyúlsz mellé. Kivétel szerintem az AF-L, ami borzasztó rossz helyen van és elég nehéz is megtalálni "élesben". Na és a hátsó tárcsa. Sajnos az sem áll ki úgy, mint szerintem kéne. Eltekerni még csak el lehet, de benyomni inkább csak körömmel, ami nem túl kényelmes. Ezzel szemben a joystick nagyon jó és nagyon jó helyen van, gyorsan lehet vele ugrálni az AF pontok között.

Apropó, AF! Sajnos koncerten nem tudtam megizzasztani a gépet, így kiélezett helyzetben nem vizsgázhatott az új AF rendszer, de a másfél hetes tapasztalatok alapján nem is annyira a sebesség változott, sokkal inkább az az óriási előny, hogy nem a kép közepén kell 3x3 (C-AF esetén 5x3) PDAF érzékelőmezőből gazdálkodnunk, hanem szép nagy számban (169!), szabadon ugrálhatunk köztük. Ez óriási előny, főleg egy nehéz lencsetagokat mozgató 56/1.2-nél, ami amúgy sem túl acélos sebességű, de ha a kontrasztérzékelős autofókusszal elkezd hezitálni, akkor biztos lekésünk a képről. Ilyen objektívekhez nagyon kell a PDAF, tehát jó irányba fejlődött a gép. Azt írják, hogy idén ősszel az X-Pro2 is kap egy upgrade-et, amivel X-T2 szinte fejlődik az autofókusz, tehát sebességbeli növekedés is várható.

Az akkumulátor maradt ugyanaz, mint eddig, ami nagyon jó, és végre százalékos kijelzéssel is tudja mutatni, hol jár... de sajnos csak visszajátszásnál. Az LCD jobb felbontású lett, hovatovább az X-T2 sem kapta meg ezt az LCD-t. Az X-T1-emhez képest szebbek a színek is rajta, a T1 mindig kicsit zöldes volt nekem.

Végre a színmódok is finomodtak. Az X-Trans II-nél elindult a Fuji egy kicsit rossz irányba, le lettek csapva a tónusok alulról az eredeti X-Trans-hoz képest, nem beszélve a waxy tones problémáról (magas érzékenységen elmosta a bőr részleteit az X-Trans II-es JPG motor). Ezek végre megszűntek az X-Trans III-nál, tetézve azzal a jó hírrel, hogy picit melegebb irányba húz az Auto WB. Eddig is megbízható volt az automata fehéregyensúly a Fuijikon, nyugodtan rábízhatta magát az ember a helyzetek nagy részében, most még kicsit jobb lett. És van végre RAW mentési lehetőség a teljes 100-51200 közötti érzékenységi tartományban. Természetesen most is 200 a natív érték, de a 100 jól jöhet, van olyan helyzet, hogy a beszűkült dinamikaátfogás jól jön, ilyenkor egy fényértéknyit bukunk a csúcsfényekből. Új szenzorhoz új zár jár, végre tudja az 1/8000-et, ez jól jön a nagy fényerejű fixeknél. És végre adott a dupla kártyahely! Ezt az tanulja meg értékelni, aki veszített már adatot memóriakártya miatt. 

A menübe túrva kicsit furcsa a helyzet a régi elosztáshoz képest. Ott egy fülhöz egy oldal tartozott, itt több is tartozhat. Kettő, három időnként. Előny, hogy nem egyesével kell átkattogni rajta, az első tárcsával komplett oldalakat ugrálsz. A My Menu jó ötlet, míg az ember rá nem jön, hogy 6 programozható gomb és egy jól kitalált Q menü van a gépen... úgyhogy nem sok értelme volt részemről összeválogatni a kedvenc menüpontjaimat, mert rendszerint menüzni sem kellett. A Pixel Mapping-gel viszont évek óta adós volt a Fuji, köszi, hogy végre belekerült. Mire jó ez? Kétfajta gép van: amelyiken van hotpixel (vagy döglött pixel) és amelyiken lesz. Eddig a szerviz tudta ezeket eltüntetni, most már menüből fél perc alatt letudod a problémát. De ugorjunk végre a képekre.

Gondoltam, jó lesz kivinni a csillagok alá, a 24 MP X-Trans III szenzor úgyis annyit fejlődött a tesztek alapján, hogy érezhető lesz az a 2/3-1 fényértéknyi előny, amit elvileg hoz az X-Trans II-höz képest. Nos, ez csak részlegesen jött össze, egyrészt a Tejút már nem úgy áll, ahogy "kéne", másrészt a teszt időszaka alatt végig erős félhold volt, ami mellett ki voltak centizve azok az órák, amikor megpróbálhat kezdeni magával valami az ember. Azért egy este összehoztam egy rövid éjszakai sétát, aminek az eredménye ez a két kép:

Tanulságok? Valóban jó az X-Trans III, a felbontás is előny, de odakinn, a sötét ég alatt sokkal többet hozott a konyhára az, hogy a megszokott f2 fényerejű nagylátószög helyett f1.4-est csavarhattam a gépre. Akár az X-Pro2-re, akár az X-T1-re. Sokat dobott a keresőkép világosságán az a plusz egy fényérték, az élesség beállítása is sokkal könnyebb volt belenagyítással. Igazából a két generáció között nem volt különbség ezen a téren. Képminőségben természetesen van, de semmi ördögi... habár lehet több lett volna, ha ISO 6400 körüli értékre kellett volna feltekernem a gépet. Elvakított az f1.4, bevallom, ISO 1000 körül azért ritkán fotózhat Tejutat az ember :)

Sajnos a felhős, borongós terveim is dugába dőltek, dögmeleg volt szinte végig, rendszerint kristálytiszta égbolttal. Persze megpróbáltam azzal kezdeni valamit, ami van, egyszersmint megcsodálhattam az XF 16/1.4 szenzációs közelpontját egy hajnali séta alkalmával.

Az XF 16/1.4 azt hiszem önmagában megér majd egy külön bejegyzést, az a fajta cucc, aminél nem tudod, mit hagysz ki, míg ki nem próbálod.

Természetesen a született terepére is kivittem a gépet, az utcára:

Érdekes módon 2008-ban is egy hasonló, karakteres géppel, a Panasonic L1-gyel követtem el ezeket a képeket. Az is fix LCD-s távmérős forma váz volt. És annak váznak is megvoltak maga kis kompromisszumai és mégis kellemes nosztalgiával emlékszem vissza rá a mai napig.

Ha már retró, kicsit szóba hoznám a fekete-fehér fotózást. A fényképezőgyártók nagy részénél kimerül a fekete-fehér lehetőségének gépen belüli használata abban, hogy adnak egy egyszerű, nullára szaturált opciót. Vannak egyéb próbálkozások, van olyan, ami jól sikerült, például a Panasonic Dynamic BW-je (amit sikeresen ki is nyírtak pár éven belül), de rendszerint nem elég kiforrottak. A Fujit azért is szerettük, mert már az első X-gépeibe beletette a színszűrős Monochrome módjait (és az Adobe-val kooperálnak, tehát akár RAW-ban is használhatóak ezek). Különböző tónusvilágú FF képeket lehetett ezekkel készíteni, átnyomtuk például vörös szűrőre, ha az eget szerettük volna lesötétíteni egy tájképnél, vagy éppen az arcot nagyon kivilágosítani egy portrénál. Vagy éppen zöldre, ha finomabb tónusokat szerettünk volna viszont látni. Régen is színszűrőzték a fekete-fehér filmeket, pont ilyen célokból.

Miért hoztam ezt fel? Mert a Fujifilm ugyan eddig a színszűrőkkel ügyesen leplezte (bár sosem tagadta), de a Monochrome mód alapvetően csak egy deszaturált Provia. Most, 2016-ban kaptuk meg tőlük az első igazi fekete-fehér filmmódot, az Acros-t. Sokan, sok helyen hasonlították már össze a Monochrome-ot és az Acros-t, de olyan összeállítást nem igazán láttam még, ahol hozzá is nyúltak volna a beállításokhoz... pedig nem véletlenül vannak ot. Nem kell nekem a Shadow Tone és Highlight Tone opciókat nullán hagyni, mert miért tenném? A fekete-fehér fotózás a tiszta tónusokról szól, persze, hogy testre szabom. Ugyanígy a fehéregyensúlyt sem szokták piszkálni, mert miért tennék? Fekete-fehérről van szó. Pedig pont ezért kell azzal is próbálkozni, mert óriási mértékben tud beleszólni egy FF kép végső kinézetébe. Próbáljátok csak ki: lőjetek napfény WB-n egy fekete-fehér képet, majd műfény WB-n. Óriási különbség lesz.

Szóval az eddigi Acros összehasonlítások nagy része kimerült abban, hogy nem piszkálunk semmihez, oké, kicsit másabb az árnyék, meg van egy kis plusz zaj, de ennyi. Pedig ha elkezded piszkálni a filmmódokat, egyből óriási különbség lehet azonos módon belőtt Monochrome és Acros között!

Ilyen kis animációban természetesen nem lehet tökéletesen szemléltetni a dolgot, próbáljátok ki, ha van rá lehetőségetek. Sokkal finomabban bánik a tónusokkal az Acros, kicsit közhelyes lesz, de filmesebben. Nem buktatja be olyan könnyen a feketét, a sötét tónusokat sokkal láthatóbb formában jeleníti meg, a csúcsfény-közeli részek is szebben jelennek meg. Nem véletlenül kapott egy létező fekete-fehér film nevet ez a mód, ez már nem csak sima monokróm: így kell fekete-fehér filmmódot csinálni.

Ehhez nagyon ért egyébként is a Fuji, a Velviát is például a lilásba hajló kékjei miatt szeretjük. Kicsit alulexponáljuk és élni kezd, felülről meg lecsap az ISO 100 a csúcsfényekből, ahogy fentebb írtam.

Bár nem szoktam gyakran videózni, de kíváncsi voltam a mozgókép minőségére is. Idén tavasszal írtam egy blogbejegyzést arról, mennyire hanyagul nézte meg a tesztoldalak nagy része az X-Trans II videós képminőségét. Ezt a bejegyzést továbbra is ajánlom elolvasni, mert óriási különbség van a második generációs X-Trans vázak 24/25 fps-es és 50/60 fps-es mozgókép-minősége között. Az X-Pro2-nél már hálistennek mindegy, hány képkocka/másodperc sebességgel filmezünk, látszik, hogy a szenzor feldolgozása már rendben van végre, kevésbé moirézik, szép éles, a dinamikaátfogás is javult az X-Trans II-höz képest.
Viszont a 36 Mbit/s kevés, érezhetően kevés, látszik a mozgáson. Az X-T2 100 Mbit/s bitrátát kapott, igaz ott a 4K felbontás miatt is kellett, de Full HD-nál is 100 maradt, ami kiemelkedően jó érték.

A városi legendák talaján maradva a videó mellett akad még egy évek óta berögzült, de már rég megcáfolt téma: az X-Trans RAW fájlok és az Adobe programok esete. A 2015 nyári frissítés óta nincs semmi ilyen gond a Lightroom és a Photoshop programokban (ahogy FEDman körbe is járta akkor a témát), de csak nem akarják elengedni egyesek ezt a témát a fórumokban, így egy kép erejéig hajlandó voltam belemerülni a témába.

Ha valaki szeretne jobban belemélyedni a képbe, innen letölthető TIF formátumban, tömörítetlenül. Szerintem nem érdemes már ezzel az összemossa az apró zöldeket témával foglalkozni, ezen a képen is teljesen rendben van már az X-T1 is a bal oldalon, ha picit részlettelenebbnek is tűnne itt-ott, akkor érdemes megnézni, hogy az X-A1 meg mennyire cikkcakkolja el az ívesebb részeket (főleg felül). Szóval ez a téma szerintem nem érdemel már több szót, csak gondoltam érdemes tisztába tenni ezt.

Egyébként a Dpreview stúdió tesztjében is kitűnően látható, mennyivel jobb az X-E2s RAW-ból konvertált kép élessége mondjuk a sima X-E2-höz képest. Nem, nem változott semmit a fényképezőgép feldolgozó szoftvere, egész egyszerűen a Dpreview az X-E2s-nél használta a 2015 óta "jó" Lightroomot, az azelőtti gépek képeit nem konvertálta újra, azok megmaradtak színátfolyásosnak, homályosabbnak.

Hadd dicsérjem meg a Fuji telefonos applikációját is, kimaradt fentebb, pedig pár hónapja az is az előnyére változott. Gyorsan indul (Androidon különösen, mert iOS-en ki kell külön választani a WiFi-t), hamar kapcsolatot létesít, nem szaggat, nem ad csúnya keresőképet. Hülye szelfik elkészítésére is kiváló :D

Kicsit nehezen indult be a közös kémia a géppel, de aztán persze összecsiszolódtunk. Meg kellett tanulnom, hogy a Pro2 nem azt a fajta bezárkózott, elrejtőzős fotózási módszert kívánja, amit én preferálni szoktam. Ezt a gépet a szemedhez emeled, nem mellmagasságból, vagy kicsavarodva lősz vele sunyin elkapott képeket. Nem guggolva lősz a kihajtott kijelzőn talajközelből, hanem belefekszel a fűbe, földre, sárba, ha kell. Meghallják a négyirányú gombjainak karakteres kattogását és a záridő-tárcsájának élesebb hangú tekerését, a zár határozott hangját. Félre ne értsetek, nem DSLR-szerűen hivalkodóan hangos, csak finoman tudatja, hogy itt vagyok. Vele bele kell menned a sűrűjébe, mert kívülállóként úgyis kiszúrnak, akkor meg már legyél minél közelebb az eseményekhez, vállald fel, hogy fotózol. Na, szerintem ilyen az X-Pro2.