Pár nap erejéig nálam vendégeskedett a Fuji talán legmegosztóbb fix objektívje.

Fuji XF 18mm F2

Sajnos ez idő alatt gyakorlatilag egyszer se volt alkalmam elvinni és gyakorlatban megjáratni a kicsikét. Ennek megfelelően ez most nem lesz több egy rövid és szubjektív első benyomásnál.

A legtöbb kritika az üveg optikai teljesítményét éri. Aminek persze van alapja, tényleg nem ezzel az objektívvel fogjuk „szétkarcolni” a szenzort. Nem is kérdés, hogy pusztán nyers képminőség terén az XF 18-55/2.8-4 is jobb. Emiatt fel is merül sokakban, hogy akkor minek is ez az objektív?

Nos, erre leginkább a gyakorlat adja meg a választ. Ugyanis míg teszt ábrákon nem hasít az objektív, addig élőben kézbe venni, használni az objektívet az számomra maga volt a non-stop vigyorgás! Az XF 18-55 zoom, meg hiába remek és minőségi, ezt a fajta örömöt azért nem váltja ki belőlem.

A vele készült képek pedig nem hibátlanok, pixelszinten jelen van szinte az összes lencse hiba, de ugyanakkor minden relatíve jól kontrollált formában. Emiatt végeredményben ha nem pixeleket kergetjük 100%-os nézetben, akkor simán használható az objektív akár már nyitott rekeszen is. A karaktere pedig kifejezetten kellemes, mondhatni Fujis.

Két gépből kipotyogó, csak leméretezett JPG kép nyitott rekeszen éjszaka, kézből, magas érzékenységen. Mondhatni halmozottan nehezített terep, ehhez képest ha csak az összképet nézzük, teljesen rendben van. Az első kép fókuszban, a másodiknál közelpontra tekerve az élességet, pusztán a bokeh karaktere végett.

Az öröm legnagyobb forrása persze az objektív kis mérete és kifejezetten minőségi fém/üveg építése.

Nagyságrendileg akkora, mint egy félbevágott XF 35/1,4. Ez egy tipikus palacsinta objektívnél talán egy leheletnyit ugyan nagyobb, de gyakorlatban mégis telitalálat volt nálam. Nagyjából ez az a legkisebb méret, amin még bal kézzel is lehet normális fogást találni és az élességállító gyűrű mellett a rekesz is pont kényelmesen elfér.

AF motor terén nagyon hasonló az XF 35/1,4-hez. Annyi különbség van, hogy kicsit halkabb, kisebb súlyt mozgat és lényegesen rövidebb úton jár, így összességében mégis sokkal kellemesebb annál.

Ami pedig az felépítését illeti, hozza teljesítményéhez képest meglepően kicsi mirrorless objektívek tipikus jegyeit, úgy mint a mélyen hátranyúló fenék.

Helyes kis parányi front lencse.

Ami végül egy szép nagy aszférikus hátsólencsében végződik.

Jó lett volna kicsit többet nyúzni, ehhez képest csak akkor sikerült vele pár képet lőnöm, mikor átvettem az objektívet.

XF 18mm F2

Azóta pedig a kis cuki már úton van igazi gazdájához. Így az XF 18/2 valódi betörése már Jean Mareaux-ra hárul. :)