Először is elnézést, hogy ezzel a megfáradt hasonlattal utalok a frissen kiszivárgott X-H1 típusára, de egyébként nézzétek meg a mozifilmet, amire a címmel utalok, nagyon jó. Én meg írni fogok jóról, rosszról, így talán mégsem olyan elbaltázott címválasztás ide.

De beszéljünk a hüv... izé, a gépről. A videóra optimalizált Cine páros, a Fujinon MK 18-55 T2.9 és Fujinon MK 50-135 T2.9 tavalyi bejelentése már arra utalt, hogy a Fujinál dolgoznak valami speckó, mozgóképre kihegyezett vázon... mert hát csak nem azért adnak ki két ennyire profi és összehangolt objektívet, hogy csak a Sonyra pakolják a júzerek :D

Szóval itt az X-H1, a Fujifilm első igazán videós fecskéje. Van a Fujinál egy íratlan szabály, ami elsőre olvasásra meredeknek tűnhet, de így van, mióta X rendszer az X rendszer: a bajonett alatti hely mérete utal arra, hová szánják a gépet, mennyire "profi". Kurrens termékkínálatuknál maradva az X-T20-ra nem tudsz úgy egy 56/1.2-t csavarni, hogy egy síkban lerakhasd az asztalra: az objektív lejjebb fog érni. Az X-Pro2/X-T2-n ezzel szemben több helyet hagytak a Fujinál alul, kényelmesen, arányosan feszít fajta bármelyik fényerős fixük. Nos, az X-H1 még magasabb "telitalpú cipőt" kapott, azon már a 16-55/2.8-szerű szörnyek is arányosan fognak mutatni. FEDman barátom készített is erről a kategorizálásról egy ügyes gif-et.

A netre kiszivárgott adatok, képek alapján majdnem biztos a specifikációja, annak alapján kijelenthető, hogy igazából ez egy normális hőelvezetéssel, szenzoros képstabilizátorral ellátott, GFX-esre hizlalt X-T2. Nincs ezzel semmi baj, ennek a 24 megapixeles APS-C szenzornak fenemód kell a jó hűtés, úgy tűnik, az X-T2-nél képtelenek voltak megoldani a Fuji mérnökei, hogy hosszabb időre is stabil 120 fps-es Full HD-t tudjon a gép, Sony-féle "melegben vagy lefagyok, vagy nem" félmegoldást meg érthető okokból nem szerettek volna belepasszírozni. Az X-H1 emellé még egy szenzormozgatásos képstabilizátort is elbír, ami szintén nem segít a hőtermelésnek... na ezért is lett ekkora ez a gép.

Kapunk hála Istennek egy új filmszimulációs módot, az Eternát is. Az ETERNA eredetileg egy mozgóképhez használt Fujifilm negatív volt, így a Pro Neg (STD) után újabb negatív filmen alapuló, finom tónusszerkezetű filmszimulációs módot üdvözölhetünk a sok diafilm-alapú filmszimuláció mellé. És bár az X-H1 tudja majd végre az SD kártyára is rögzíteni az F-Log-ot, számomra nem az a legüdvözítőbb újdonság, hanem az, hogy a DR módok is működnek majd végre videó alatt: DR200 esetén 1, DR400-ban pedig 2 fényérték pluszt kapunk a csúcsfények felől. Ez sok esetben szinte feleslegessé teheti az F-Log grade-elését, értékes munkaórákat spórolva meg nekünk. Többek között ezért szeretem a Fuji JPG-jeit is fotó esetében, nem muszáj a RAW fájlokkal sok-sok munkaórán át bűvészkedni...

Megjött végre a 120 fps Full HD-ban. Ez nagyon hiányzott, eddig 60 fps volt a teteje, duplaannyiból jobban lehet lassítani, ez abszolút jó hír, vártuk.

Megkaptuk az IBIS-t, évek óta sír érte a fotós-közönség, itt van hát a brutális képstabilizátor. Én mondjuk nem vagyok oda érte (főleg mikor letapad a kép tőle), a Fujifilm is a 16-55 kivételével minden zoomjukba tett optikai képstabilizátort, de üsse kavics, ott van, jól van, mi kértük, örüljünk neki :)

A GFX lecsatolható elektronikus keresőjéhez hasonló, 3,69 megapixel felbontású EVF-et kapott végre az X-H1 is. Ez abszolút örömteli, az X-T1/X-T2 elektronikus keresője már szép nagy, a betekintési szögük is jó, de lehetett érezni, hogy akkora mérethez már nagyobb felbontás illene. 

Az expozíció-kompenzációs tárcsa viszont eltűnt, a helyére egy GFX stílusú státuszképernyő került, ahonnan leolvashatóak a legfontosabb paraméterek: záridő, rekesz, érzékenység, fehéregyensúly, stb. Ez szerintem már a GFX-nél is kisebb paradoxon volt, hiszen ott van felül az analóg záridőválasztó, az objektív végén a rekeszállító, le lehet olvasni, ha az ember akarja, a keresőben, LCD-n meg tényleg mindent kiír. Persze lekapcsolható a keresőben a sok infó, ami jó dolog és az expozíció-korrekciós tárcsa is nagyjából feleslegessé vált, amióta van C állása, amikor az első tárcsával tudsz villámgyorsan +/- 5 fényértéknyit korrigálni a fénymérésen. Szóval valahol érthető, a GFX felhasználók szeretik is ezt a státuszkijelzőt.

A kötelező specifikációk nagyját letudva a személyes véleményem az, hogy bő két éve ugyan az X-Processor Pro bemutatásával utolérte magát (és a konkurenciát) a Fujifilm, de most már édeskevés az a hardver. A GFX bevallottan azért kapott hagyományos Bayer kialakítású szenzort, mert az X-Processor Pro képtelen lett volna az X-Trans-hoz szükséges bonyolultabb demosaic végrehajtására., főleg sorozatfelvételben, videóban. Az X-H1-nél ugyanezt érezni: megkapta a kötelező 120 fps módot Full HD-ban, de hol van ez mondjuk az egy éves Panasonic GH5-től, ami már 60p-t tud 4K mellett? Komolyan ott tartunk, hogy kaptunk egy DCI (17:9) 4K módot az eddigiek mellé, de ugyanúgy low framerate-tel? Ez azért kevéske, 2018-ban, videóra specializált gépnél. Lehet, hogy a szenzor ennyit bír, nem tudom, de az szinte biztos, hogy a hardver többet nem. Nem annak kellene az újdonságnak lennie, hogy 4K mellett végre működik az arcfelismerés is, mikor a Sony sokkal modernebb, megbízhatóbb szemkövető AF-et rak a gépeibe évek óta.

Nincs semmi bajom a Fujifilm gépeivel, sőt, szeretem őket használni, de érezhetően kellene megint egy olyan lépés, mint annak idején az X-Processor Pro, ami lehetővé tette a normális minőségű videót Fujiéknál. Kellene valami erősebb vas, amire támaszkodva be lehet inteni a konkurenciának, nem csak ímmel-ámmal tartani velük a lépést. Remélem ezen dolgoznak épp :)