Pár éve mikor fejest ugrottam a Fuji rendszerébe még magam se tudtam, mennyire fogok megbékélni az innovatív X-Trans szenzorral. A gépből kipotyogó JPG képekből lehetett ugyan sejteni, hogy van potenciál technikában, ugyanakkor a kezdeti nem túl acélos Adobe RAW konverziók nem voltak túl meggyőzőek.

Azóta azonban rengeteget fejlődött az Adobe X-Trans kezelése, így időszerű a kérdésnek újból nekifutni. Mit hoz, illetve mit visz a Fuji megoldása a hagyományos Bayer szenzorokhoz képest?

X-Trans ma

A dpreview új tesztábráját használva próbáltam kicsit körbejárni a témát. Azért választottam ezt, mert legtöbbünknek ehhez szokott a szeme és ez az amiben nagyjából hasonló körülmények között lehet összevetni különböző gépeket.

Jelen esetben ez konkrétan a LR 6.1-gyel újrakonvertált X-Trans:

X-E2 (LR 6.1)

Valamint praktikusan az ehhez legközelebb álló Bayer szenzoros:

X-A1

Az alábbi színkörös részleten talán a legszembetűnőbb az X-Trans-ra (eddig) jellemző színátfolyás és az abból fakadó tompulás. Ez még a nem is olyan régi ACR 8.3-as konverzión is megfigyelhető volt, míg a mellette lévő hagyományos Bayer szenzor hozza a szokásos határozott éleket és karcosságot. A jobb oldali kivágás pedig ugyanabból az X-E2 RAW-ból származik csak már a legújabb LR 6.1-es konverzió.

Jól látszik, hogy a legújabb Adobe szoftverekkel gyakorlatilag teljesen megszűnt a színátfolyás zavaró jelensége. Az X-Trans szenzoros X-E2 most már ilyen felületen is olyan karcos, mint a Bayer szenzoros társai.

Sőt, jobban megfigyelve itt úgy hozza a Bayer szenzoros karcos élességét, hogy közben a ferde éleken messze nincs annyi zavaró rece és cikk-cakk, mint az X-A1 esetében.

További 3 tipikus részlet, ahol az X-Trans szenzoros gépek eddig hátrányban voltak. Mindez a korábbi és a jelenlegi Adobe konverzióban.

Mintha a kettő nem is ugyanazzal a géppel készült volna. :)

Moiré

A moiré kezelése a másik nagy különbség a két megoldás között. Az X-Trans technológiát hivatalosan többek között pont arra találták ki, hogy az AA szűrő elhagyása ellenére se jelentkezzen moiré hatás.

Lássuk mindezt a gyakorlatban. Ezen a tesztábrán középen van egy apró nyomtatott betűs rész, ezen szinte minden moirézik. Ahogy az alábbi képen jól látszik, a Bayer szenzoros X-A1 itt igencsak durva és élénk moirét gyárt. Ugyanitt az X-Trans szenzoros X-E2 a legújabb Adobe szoftverrel ugyan már nem teljesen mentes a moirétól, de a hagyományos szenzorokhoz képest teljesen más karakterű és kevésbé veri ki az ember szemét.

Az X-Trans ilyen szempontból igazán az ismétlődő tipikusan moiré gyilkos témákon domborít nagyot. Ahogy az a következő ábrán látszik, ilyen esetekben tényleg gyakorlatilag moiré mentes tud lenni az X-Trans!

Ilyen esetekben az X-Trans szenzorral könnyen nem csak kevesebb digitális szemetet, de akár nagyobb felbontást is elérhetünk. Ugyanakkor az is látszik, hogy a jelenlegi Adobe szoftverrel inkább csak ritkábban és kevésbé zavaró mértékben van jelen, de teljesen nem szűnik meg a jelenség.

Végül vegyünk egy olyan részletet, amin szinte minden egyszerre van jelen X-A1 kontra X-E2 viszonylatban.

A X-Trans nem jobb minden területen, de itt ezen a részleten elmondható, hogy más jellegű és kevésbé zavaró a moiré, nincs annyi szemet bántó rece a ferde éleken, mint az X-A1-en és valahogy úgy általában kellemesebb, nem annyira digitálisan pixeles az X-E2 képe.

ISO 6400

Az X-Trans szenzorok magas érzékenységen mutatott teljesítményéről mondanak sok mindent. Van, aki szerint FF gépek szintjén van, megint mások szerint csak zajszűr a Fuji RAW-ban is. Ehhez képest az igazság szokás szerint valahol félúton keresendő.

Különböző márkák akár ugyanazon szenzort is sokszor nagyon eltérő módon tudják felhasználni és így azonos alapok mellett is nagyon eltérő lehet a végeredmény. Éppen ezért ha pusztán arra vagyunk kíváncsiak, hogy az X-Trans ilyen téren mit hoz egy hagyományos Bayer megoldáshoz képest, akkor mindenképpen érdemes maradni a márkán belüli összevetésnél. Az X-A1-ről pedig elmondható, hogy nem csak hogy ugyanaz a márka, de ugyanazt a 16Mp-es szenzort is használja. Az egyetlen különbség a kettő között az eltérő színrács.

Lássuk hát, hogyan teljesítenek egymáshoz képest ISO 6400-on:

Így a márkán belüli összevetésnél hamar kiderül, hogy igazából maga a Fuji az, ami úgy általában nagyon ügyes magas érzékenységen. Ha őszinték akarunk lenni maga az X-Trans nyers teljesítmény szempontjából érdemben túl sok pluszt nem tesz ehhez hozzá.

Ugyanakkor az ördög gyakran a részletekben rejlik és hát apró finomságokban már bőven van különbség a két megoldás között. Ami legszembetűnőbb, hogy az X-Trans szenzor mennyire kevés színzajt termel. Akármilyen meglepő, de az X-E2-es Adobe konverzión is 0 színzajszűrés van. És emiatt nem csak pixel szinten, de valahogy a kép egésze is jobban egyben van, magas érzékenységen mintha jobban tartaná a színeket. Szenzort kínzó műfényben érzésre pedig még nagyobb a különbség.

A másik eltérés a szemcsézet szerkezete. Az X-Trans-é tényleg valahogy sokkal organikusabb, puhább és filmszerűbb, míg Bayer szenzoros gépeknek sokkal keményebb, katonásabb. Különösen, ha valakinek hozzászokik a szeme az X-Trans képéhez utána meglepően rendezett és digitális ízű tud lenni egy hagyományos lapkás géppel készült kép szerkezete.

Összegzés

Nagyon más karakter a kettő, mindkét technológiának megvannak a maga apró kis előnyei és hátrányai. Ennek ellenére nyers teljesítmény szempontjából nem látok semmi érdemi különbséget a két megoldás között. Így viszont bármilyen unalmas is, de győztest se nagyon lehet hirdetni. Van ahol egyiket, van ahol a másikat jobb használni. Hogy ki melyiket preferálja, az inkább már csak ízlés kérdése.