Milyen furcsa: mire kinőttem a fesztiválozásból, kapott egyet a városunk. Nem mondom, most is jó dolog ez, de húszévesen a seggünket csaptuk volna a földhöz örömünkben :)

Megvan a saját bája annak, ha "otthon megy a buli". Tízméterenként ismerős arcokba botlasz, akikkel minimum egy kört inni kell, így odacsoszogtok a fesztiválra kitelepült kedvenc kiskocsmátokhoz, majd fél óra múlva megint megismétlődik ez a történet. Szia, Pistabé', jöttem megint, jöhet egy kör. 

No de ha már fesztivál, akkor a zenekarok! Engem igazából soha nem érdekelt a nagyszínpad, jó, még Feróra odamentem kattintgatni párat, de az Ákos/Wellhello darálóba hülye lettem volna bemenni. Egyébként is a kisebb színpadokat szeretem, azoknak lelkük van, nem húsdarálók. Péntek este kilenc körül sikerült is kifogni két olyan zenekart, akik élettel, zenével és kellő intimitással töltötték meg a színpadukat. Sajnos a stu33 nevű formációra kicsit késve érkeztem, de a Várszínpad kapuján belépve körülbelül 13 másodperc múlva már azt vettem észre, hogy szaladok a színpad felé.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mikor vége lett a koncertjüknek, szétnéztem a közelben és a többiek arcán is ugyanaz a WTF nézés volt: kik ezek? Meg is rohamozták a frontembert utána, én csak addig dugtam be a fejem a tömegbe, míg kiderült, mi a nevük. Köszönjük, srácok, jól nyomtátok!

Tíz perccel és egy színpaddal odébb a barátokkal belebotlottunk a Grimusba. Ők egy kolozsvári banda, elvileg indie rockot nyomnak, gyakorlatilag nekem egy populárisabb, progresszívebb dallamos rock vonal jutott eszembe róluk, a progresszív szót nem a "matek" értelemben véve (amikor minél több hangot próbálnak kiadni egy percen belül). Lényeg a lényeg, nekem ők voltak a kedvenceim a LeszFeszten. Rettentő fülbemászó dallamokat toltak, az énekes rohangált a közönség soraiban, mint a mérgezett egér, "come closer" szavakkal vitt mindenkit magával előre. Egyébként úgy szóltak, mint a rakéta, hihetetlen jó volt a hangosítás, a Les Paul úgy üvöltött, mintha nyúznák, Lehel szintis úgy játszott, hogy azon morfondíroztam, hogy ezzel az oldalra fésült hajú "szomszédfiúval" nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban. Hamu alatt lapul, na, Dexterből sem nézte ki senki, hogy ő a Bay Harbor Butcher. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Remélem a Grimust még látni fogom valahol, fantasztikus műsort toltak!

Egyébként kitettek magukért a szervezők is, a sok jó zenekar mellett millió egyéb program volt, amelyek közül igazából engem csak a Várfal oldaláról induló épített pályás MTB ugrálás érdekelt a zenéken kívül, de az baráti és lokálpatrióta-célból is: Oszira és a többiekre kíváncsi voltam. Meg hát a fotós-geek üzemmód is beindult: gyors bringák, nagy ugratások, nosza, ilyet még nem nagyon fotóztam. Követő AF a friss Fuji szoftverrel, nyami.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Összességében élveztem a bringás srácok fotózását is, mondjuk egy Stage/Photo Pass nem ártott volna, sokkal jobb szögekből lehetett volna őket meglőni, ha bemehet a korlát mögé az ember. No de semmi baj, az én hibám, ha nagyon akartam volna, tudtam volna olyan belépőt szerezni. A technika is jól működött, inkább csak nekem kell még megszokni a hosszabb gyújtótávolságot, a gép relatív kiszámíthatóan viselkedett. Oszi meg egy állat, jól nyomta, gratulálok neki, innen is!

Ja és ha már szervezés: nem tudom, kinek az ötlete volt héliumos lufikat rakni a partysátorba, de a zenészeknek is útban volt, minket is zavart, a túloldalon. Másnapra hála Istennek eltűnt, remélem jövőre sem lesz ott. Azt is remélem, hogy mi viszont ott leszünk. Meg LeszFeszt, jövőre is.