Az X-Pro2-vel idén januárban frissült a Fuji hybrid keresős top kategóriás váza. Erre a modellfrissítésre kemény 4 évet kellett várnunk, ami valljuk be a mai digitális világban nem kis idő.

Az X-Pro1 formáját anno nagyon eltalálták, így talán nem is olyan meglepő, ha ennyi idő után se érezték úgy a Fujinál, hogy ilyen téren valami radikálisan újra lenne szükség. Szerencsére a lemezek alatt már más a helyzet, érezni minden porcikáján, hogy az a 4 év nem tétlenkedéssel telt a Fujinál. Legnagyobb különbség természetesen a sebességet érintette, ilyen téren nem lehet egy lapon emlegetni lomha elődjével. Ennek ellenére legtöbb ember természetesen az itt debütáló új 24Mp-es X-Trans szenzorra kíváncsi.

Nos ilyen téren még sok a kérdőjel, de amiért most írok, hogy a dpreview összehasonlító táblázatában már elérhetőek az X-Pro2 Jpeg és Raw konverziók. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, el is indult a nagy össznépi kinek mekkora az érzékelője című játék. A Fuji esetében sajnos ez a sokak által meg nem értett X-Trans szenzor miatt különösen értelmetlen és parttalan vitákat szokott vezetni.

Mindezt az is nehezíti, hogy jellemzően nagyítóval pici 100%-os kivágásokban vizsgáljuk a pixeleket, ami sok esetben a fától az erdőt tipikus esete. Egy bizonyos érzékenység felett már sokkal érdekesebb számomra például, hogy a kép egésze színekben, dinamikában, tónusokban hogyan teljesít. A Fuji X-Trans szenzorra meg aztán különösen igaz, hogy ha valaki meg akarja érteni mi is ebben olyan jó, akkor muszáj egyet hátra lépni és a pixelek helyett a kép egészét szemügyre venni.

Hogy erre tudjunk koncentrálni 4db fényképezőgép műfényes iso12800-as nyers zajszűréstől mentes adobe RAW konverzióját leméreteztem 1600 pixel szélesre melyek a 100% kivágásokra kattintva érhetőek el.

Sok helyen mérik sebészi pontossággal a zaj mennyiségét, csak jellemzően azt nem műfényes környezetben. Ezen felül azt is ritkán nézik külön, hogy az árnyékokban hogyan teljesít. Pedig ilyen körülmények között az is elő szokott fordulni, hogy egy gép a mérési ponton jól teljesít, de közben a feketékben meg csúnyán elszáll a zaj. Ilyen esetben sokszor az egész kép torzul színeiben, tónusaiban, dinamikában. A végeredmény meg a lapos és/vagy csúnya természetellenes színekkel megáldott kép. Különös tekintettel a bőrszínekre, ami magas érzékenységen műfény mellett hatványozottan problémás lehet.

És ez az a terület, ahol véleményem szerint a Fuji kifejezetten erős. A kivágásokra kattintva külön ablakban megnyitva monitor méretben pixelkukkolás nélkül jól látszik, hogy az X-Pro2 képe színekben, dinamikában mennyivel természetesebb és egészségesebb, még ebben az amúgy teljesen természetellenes közegben is.

Végül érdekességképp álljon itt ugyanilyen körülmények között egy nagyobb fullframe szenzoros Sony A7 II is.

Tudom nem ez a Sony top váza, de annyiszor hallottam már, hogy minek ennyiért az APS-C lapkás X-Pro2 mikor ennyiért már FF Sony A7 II-t is lehet kapni, hogy mégis adta magát, hogy ezt a gépet válasszam ehhez az összevetéshez.

No persze közben a többiek sem alszanak, mFT fronton hamarosan érkezik a 20Mp-es Olympus PEN-F és Sonynál is hamarosan esedékes az A6000 utódja. Biztos nagyon jó gépek lesznek azok is, de én jelen pillanatban most a X-Pro2-nek örülök, nem is kicsit. :)