Mikor az álmok valóra válnak..

Ott tartottunk három blogbejegyzéssel ezelőtt, hogy FEDman barátom segített megszerezni ezt a kis XF 18/2-t. Ma reggel eldöntöttem, hogy csak ezzel az egy szem objektívvel próbálok összecimborálni, ezért rácuppantottam az X-T1-re, beraktam a táskába és búcsút intettem a többi cuccnak. 

Munkába menet az tűnt fel, hogy a Micro 4/3 korszakomban megszeretett súly/kezelés köszön vissza végre rám, nem az objektívnél fogva kell járnom-kelnem, hanem tök jól meg lehet ezerféleképpen fogni a gépet, a kihajtható kijelzőjével kombinálva meg aztán tényleg mindenféle hülye helyzetben képes az ember vele fotót lőni. Ez az utcán azért nem hátrány, egy szemhez emelt gép egyből magához vonzza a tekintetet (főleg ha nagy objektív van rajta és/vagy ezüst színben csillog a masina). Egy érintőkijelző azért még segíthetne az ügyön, hallod, Fuji?

Technikailag teljesen rendben van ez az első generációs Fuji objektív, relatív gyors az autofókusz, elsőre vállalhatónak tűnik szinte minden blendeállásban a rajz, szóval pici, aranyos, szerethető. Tökéletes "Ninja" a 27/2.8-as pankákával egyetemben. Kéne még pár kisebb méretű objektív a Fujinál. Igen, a mostani 35/2-nél is kisebb méretben.

Már majdnem négy hónapja, hogy csavarogtunk egy jót Szlovéniában. Fenemód szimpatikus volt az ország, az egésznek úgy van meg a maga kis mediterrán bája, hogy nem próbálja izzadtságszagúan rád erőltetni magát. Nem másznak a képedbe az emberek, mégis érzed, hogy foglalkoznak veled. Ljubljana külön kis ékszerdoboz volt számomra, amolyan Sopron, csak nagyobban.

Ha már nagyobb és Ljubljana, akkor itt egy betegesen böszme méretű panorámakép a vár tetejéről. Meg egy pár túlhúzott fekete-fehér a város forgatagában, mert csak :)

Gyenge fényerejű és olcsó műanyag kivitel, ez az ami egy tipikus 18-55mm-es kit objektívet jellemezni szokott, de persze nem a Fujinál! :)

A Fuji XF 18-55 F2.8-4-et kézbe véve sokkal inkább a profi objektívek hangulatát idézi, még a zoom és fókusz gyűrű is rideg fém. Az objektíven minden kellő ellenállással jár, a 310 grammos tömegével pedig sikerült egy nagyon kellemes kompromisszumot belőni. Már érezni rajta, hogy van benne anyag, de még nem száll el annyira súlyban, méretben, hogy ne legyen kellemes használni akár egy plusz markolat nélküli X-E1 vázon is. Röviden és tömören azon ritka kit objektívek közé tartozik, amit már pusztán építési minősége miatt is egyszerűen öröm kézbe venni.

Az átlagnál picit jobb F2.8-4-es fényerejével is kicsit kilóg a megszokott kit objektívek sorából. Persze minden ilyesminek csak akkor van értelme, ha adott fényerőt ki is lehet használni. A kérdés tehát, hogyan teljesít az objektív nyitott rekeszen?

Pár nap erejéig nálam vendégeskedett a Fuji talán legmegosztóbb fix objektívje.

Fuji XF 18mm F2

Már 2013-ban is lehetett hallani, hogy a Fuji az X100 kistestvérén dolgozik, de azóta is hiába várjuk a gép megjelenését. Úgy nézett ki, hogy talán már nem is lesz belőle semmi, aztán egyszer csak újra felmerült egy pletyka miszerint az X70 néven emlegetett Fuji kompaktot már pár kiválasztott fotós teszteli.

Ez így már biztatóan hangzik és így érdemes talán újra átgondolni, hogy mit is várhatunk az új X kompakttól.

Só gyártásába kezdtem, hogy a hosszú szürke téli napokra is jusson majd egy kis szín, egy kis tűz!

És közben persze előkerült a jó öreg Fuji X-E1 az XF 35/1,4-gyel.

Bevallom, ritkán szoktam esküvőfotózni. Nehéz műfaj, egész nap ott kell lenni fejben, mindenféle fényviszony mellett feltalálni magad, jól helyezkedni, megpróbálni nem lemaradni semmiről. Valahogy teljesen más a ritmusa, mint a természet "légzésének", amit én annyira szeretek.

Meli és Tomi viszont ragaszkodott hozzám. Ismerem őket, ők is ismernek engem, tavaly látták a sógoromék lagziján készült képeket, úgyhogy nem volt kecmec, menni kellett :)

Íme egy bő csokornyi kép, a többi majd "kámingszún". A kreatív meg majd később jön.

Pár éve mikor fejest ugrottam a Fuji rendszerébe még magam se tudtam, mennyire fogok megbékélni az innovatív X-Trans szenzorral. A gépből kipotyogó JPG képekből lehetett ugyan sejteni, hogy van potenciál technikában, ugyanakkor a kezdeti nem túl acélos Adobe RAW konverziók nem voltak túl meggyőzőek.

Azóta azonban rengeteget fejlődött az Adobe X-Trans kezelése, így időszerű a kérdésnek újból nekifutni. Mit hoz, illetve mit visz a Fuji megoldása a hagyományos Bayer szenzorokhoz képest?

Fújhat szél, eshet eső, nyár közepén a szomszéd kölkök fotózása stabil pont az életemben, évek óta. Szeretem őket, jó értelemben vett vásott, életrevaló gyerkőcök, akik nem mellesleg illedelmesek és értelmesek is (például nálam jobban tudnak angolul :D).
Az meg külön piros pont nekik, hogy szeretik Leila kutyánkat :)

Az itt lévő képek az XF 56/1.2-es "csodaüveggel" készültek. Régóta csak eszközként tekintek a fotóscuccokra, de bevallom, ezt az objektívet nagyon lehet szeretni. Mint ahogy a Fuji vázak színszűrős fekete-fehér módjait is, ezek a képek is Monochrome G módban készültek.